Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

A kutya behívása

A kutya behívása

Amikor eltervezzük, hogy milyen is lesz majd az élet egy kutyával, akkor sokszor látjuk lelki szemeink előtt a közös sétákat, az erdei túrákat, ahol a kutya boldogan szaladgál körülöttünk, élvezve a szabadságot. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a kutyának legyen egy biztos behívása, azaz képesek legyünk magabiztosan behívni a kutyánkat.

 

Hogyan kezdjük el a behívást megtanítani?

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy kutya, akár kölyök, akár felnőtt korában kerül hozzánk, nem tudja sem a nevét, sem azt, mit jelent az, hogy ‘gyere ide!’. Ezeket ugyanúgy meg kell tanítanunk neki, mint az ültetést, fektetést, vagy bármilyen más trükköt. 

Mint minden tanításnál, itt is a fokozatosságra kell törekedni. Kezdjük a lehető legegyszerűbb helyzetekben, ingerszegény környezetben, otthon a lakásban, vagy az udvaron. Sétáknál se akkor próbáljuk meg behívni a kutyát, amikor éppen belefeledkezett a játékba, vagy derékig beásta magát egy gödörbe. Ilyenkor inkább próbáljuk meg kizökkenteni. Ahogy egyre ügyesebb lesz, már nyugodtan állíthatjuk nagyobb kihívások elé és idővel természetesen már jutalomfalatot sem kell adni minden egyes behívásért. Viszont egy tapasztalt kutyánál is nyugodtan “rájutalmazhatunk”, ha egy számára nehéz szituációban is első szóra odajön.

Akár kölyök, akár felnőtt kutyával kezdjük el tanítani a behívást érdemes kedves, magas hangon hívni, cuppogni, vagy fütyülni. Ezek a hangok felkeltik a kutya érdeklődését és sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy odajön, mintha közömbösen, netán ráparancsolva, durván próbálnánk behívni. Nyugodtan le is guggolhatunk, sőt el is szaladhatunk az ellenkező irányba és persze ne felejtsünk el nagyon örülni, amikor a kutyusunk utolér. 

Ha a kutya nem hallgat a behívásra…

Ne csak olyankor hívjuk magunkhoz, amikor haza akarunk menni, mert ilyenkor könnyen összekötheti a behívást a séta végével, és előfordulhat, hogy egyre kevésbé szívesen jön majd oda. Ez egészen odáig fajulhat, hogy amint a kutya meglátja a gazdi kezében a pórázt, még a legfinomabb jutalomfalattal sem lehet odacsalogatni. Ezt elkerülhetjük, ha séta közben többször behívjuk a kutyát, akár a pórázt is rácsatolhatjuk, aztán jutalmazzuk meg, esetleg játszhatunk is vele egy kicsit, majd engedjük el és mehet tovább a dolgára. Így megtanulja, hogy az, hogy rákerült a póráz, még nem jelenti a móka végét. Nagyon fontos, hogy a kutya kellemes élményeket kössön a behíváshoz, tehát semmiképpen se hívjuk oda magunkhoz azért, hogy leszidjuk, vagy hogy megbüntessük.

Akármilyen jó is egy kutya behívása, nem szabad elfelejtenünk, hogy nem gépekről beszélünk, hanem élőlényekről, erős ösztönökkel, érzelmekkel. Ezért előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekre váratlanul reagálnak. Sokszor lehet hallani hirtelen zajtól ijedtében világgá szaladó kutyáról, vagy lovasokra támadó, póráz nélkül sétáltatott kutyákról. Legyünk mindig nagyon körültekintőek, hogy hol engedjük el a kutyánkat.

Írta: Máthé Ágnes
 

Tartalomhoz tartozó címkék: Kölyökkutya Kutyanevelés